Dr. Kalmár Zsolt, Pápa

Gyermek 4.11-kor érkezett az 5-ig tartó rendelésre, betegen lázasan. Élete első önálló felnőtt háziorvoshoz való menetelére. Persze minden infóval ellátva! Az ajtóra csak az van kiírva: kopogással ne zavarjon! Jó páran voltak még a rendelőben. Közben az aszisztensnő fél 5 kor bezárta a kinti ajtót, hogy többen már ne menjenek be. A kislányom tűrelmesen kívánta a sorát, utolsó volt. Mikor ő következett volna az egyik felbőszült aszisztensnő kikelve magából elzavarta haza, hogy menjen holnap 9-re! Mert nem iratkozott fel! De hogy hova vagy miért kellene feliratkozni azt én sem tudom! Lázasan sírva ment haza! Köszönjük az első élményt, de nem k?rjük többet! Ez az orvoslás szégyene! Az orvos is hallotta az egészet, hisz nem messze ül az ajtótól és ő sem szólt az idős fellengzős nőre! Miért dolgoznak ezek ilyen helyen? Ha nem akar, lehet munkanélküli is! Sokan helyet cserélnének vele, olyanok akik oda valók! Vagy ha utálja az embereket menjen egy gyárba szalag mellé! Miután felhívtam az orvost csak azt mondta: menjen be az ügyeletre ha olyan beteg! Persze! Köszi! Ez se az orvoson múlott!